Szereplők: Draca, May Chang, Yoki, Roy és Riza Hawkeye. Említés esik még Sebzettről is. Három sort kap még Izumi Curtis és egy Draco névre hallgató kisfiú.
Páros: Nincs.
Korhatár: Nincs, bár az audionális típusok jobb, ha vigyáznak.
Summary: Mayt elkapják a katonák, Draca észak felé menekül, Sebzett olajra lép. Roy pedig... ő nem találta meg, akit keresett. És azt se, akit a szíve mélyén megtalálni remélt.
***
Tovább >>
6. fejezet: Összekuszálódott szálak
- Megállni! – May fülelt, hogy ki
kiáltott rá – abban már biztos volt, hogy neki szólt az üzenet. „Biztosan a
rendőrség: Sebzett mondta, hogy vadásznak rá. Akkor viszont...” Lenézett a
karjában tartott, szintén rémült sárkányra, és leguggolva, letette a földre.
- Menekülj! Nem lenne jó, ha
meglátnának. – Draca egy pillanatig merőn nézett rá: szemében aggódás
tükröződött. Válaszként May megsimogatta a fejét, mire Draca bólintott, és
elszelelt. Eben a pillanatban Mayt rengeteg fényszóró világította meg, szegény kislány egészen belevakult.
- Állj! - kiáltotta valaki, May nem
látta, ki, de ahogy az illető belépett a reflektorok fénykörébe, a kislány
azonnal látta, hogy katona. Ettől kicsit megnyugodott: azt hitte, Sebzett az.
Viszont... Megkeményítette a tekintetét. Nem azért kelt át a sivatagon, nem
azért állt ki annyi mindent, hogy élete végéig valami börtönben kuksoljon.
Draca óvatosan surrant a bokrok
közt, időnként vissza-visszanézve. Őmiatta nem kell aggódni, legfeljebb azt
fájlalta, hogy ebben a testben kell maradnia, a nyaklánca ugyanis Maynél
maradt. Őt sokkal inkább izgatta a lány sorsa. Most minden tőle függ. De most
mit csináljon? Nem akart többé másokra bízni mindent, de egyedül sem akarta
cipelni a terheket. Mindkettőt megszívta már régebben. Úgy döntött, egyelőre
megpróbál észrevétlenül bejutni Centralba. Annak a nyavalyás nyakláncnak is
pont most kellett Maynél maradnia! „Hiszen
te bíztad rá”, hűtötte le magát. Ellazította pikkelyeit, még egyszer
utoljára visszanézett a kemény pillantású, bátor lányra, aztán eliramodott az
éjszakában. „Irány észak!”
May szótlanul tűrte, hogy egy rendőrautóba
ültessék, egy rövid, fekete hajú nő és egy szőkésbarna férfi közé. A volánnál
egy fekete hajú, kemény pillantású férfi ült, akiről ugyan kívülről nem
látszott, de May a gyerekek ösztönével érezte, hogy majd’ szétpattan a
feszültségtől. Mivel egyikük sem szólalt meg, a kislánynak volt ideje eltűnődni
a dolgok állásán. Azt még követni tudta, hogy Sebzett miatt vannak itt a
katonák (mind a négyen katonai egyenruha volt), de azt már nem tudta felfogni,
honnan tudták, hogy itt vannak. Aztán, amikor megjelent egy ismerős arc a kocsi
mellett, a kirakós utolsó darabja is a helyére csúszott. „Yoki. Tudhattam volna, hogy elárul minket. De ha a tudtukra adja, hogy
ismer engem, nekem végem, az biztos. Szentséges Shen-Long, mibe keveredtem! Bár
tudhattam volna, amikor elindultam otthonról a Bölcsek Kövét keresni, hogy nem
lesz piskóta, de... Viszont, hogy találkoztam egy valódi sárkánnyal, ez mindent megért. Vajon hol
jársz most, Draca?”
May nem sejthette, hogy a volánnál
ülő Roy pontosan ugyanarra gondol, mint ő. „Hol
jársz, Draca?” Ideges volt, nem tudta elhinni, hogy ilyen hülye volt. Hogy
hagyhatta egyedül a kislányt abban a házban? „Vajon jól van? Ha valami baja esne, azt nem tudnám megbocsátani
magamnak. Soha.” Maga is meglepődött, mennyire aggódik érte. „Talán amiatt, hogy folyton emlékeztetni
próbál a múltamra. Nem, nem szándékosan, ilyen kegyetlenségre sose lenne képes.
Talán ő is része volt a múltamnak? Ki tudja... Én nem akarom.” Yoki
megjelenése ébresztette fel gondolataiból. Ez a férfi mindig is irritálta, nem
tudta megérteni, hogy adhatta el az a kígyó a társait. Bár azok alapján, amiket
az aktájában olvasott róla, nem kellett volna meglepnie. Ettől bármi kitelik.
- Akkor, uram, a jutalom...? – Kis
híján megvetően felmordult, de beérte egy lenéző pillantással.
- Majd ha meglesz Sebzett. Ne
aggódjon, mi nem vagyunk köpönyegforgató alakok. - Nem úgy, mint maga, tette
hozzá gondolatban. Aztán sóhajtott. Hirtelen Yoki ordítása zökkentette ki
magára erőltetett sztoikus nyugalmából. A férfi egyre hátrált, miközben
veszettül kiáltozott. Roy kiugrott a kocsiból, zsebébe nyúlva kesztyűjéért.
Aztán, amikor látta, hogy semmi fenyegető nincs a közelben, idegessége dühhé
alakult.
- Ne ordítozzon feleslegesen! Mégis
mi a fenét képzel? – Magában még hozzátett néhány nem túl kedves jelzőt, aztán
végigsimított a haján, hogy valamelyest lenyugodjon. Yoki, még mindig reszketve
a kocsi felé mutatott.
- Az az ördögfióka, ott a kocsiban!
Velük volt, láttam! – May elfojtott magában jó néhány káromkodást: tudta, érezte előre, hogy ez az ember el fogja
árulni. Nagyot sóhajtott, majd körbepillantva sóhajtott. A kocsiból nem tudott
kiugorni, mert a nő és a férfi közrefogták, más menekülési mód nincs.
Sóhajtott. Akkor jöjjön, aminek jönnie kell.
Roy hitetlenkedve nézett a kocsiban
lévő, riadtan körbetekintgető kislányra. Nem tudta elhinni, hogy egy ilyen
kislány veszélyes legyen. Fejét rázva fordult vissza Yoki felé:
- Maga viccel? Egy tízéves veszélyt
jelentene? – Yoki, látva Roy sötét pillantását, gyorsan visszakozott:
- Nem mondtam, hogy veszélyes
lenne, csak azt, hogy Sebzettel volt! – Roy nem is próbálta palástolni
megvetését.
- Ahogy maga is. De az lesz a legjobb,
ha személyesen kérdezzük meg a kislánytól. – Azzal kinyitotta a hátsó ajtót, és
a lehető leginkább megnyugtató hangon mondta:
- Kislány, légy szíves szállj ki. –
May szótlanul engedelmeskedett. Roy megkérdezte tőle:
- Igaz, hogy Sebzettel voltál? Ő
egy körözött bűnöző, és állítólag vele van
szintén keresett doktor Marcoh is. – A kislány bólintott.
- Igen, velük voltam, mert nem volt
más otthonom. És tényleg volt ott egy férfi, akit Sebzett doktor Marcoh-nak
szólított. De én nem tudtam, hogy körözve van! – Hazudott, valójában nagyon is
tudta, hogy üldözik őket, de ezt nem látta tanácsosnak a férfi orrára kötni.
Minél inkább fehérnek hiszik, annál kevésbé keveredik bele ebbe az átkozott
ügybe. – Most mi lesz? – kérdezte. A férfi felegyenesedett, sóhajtott. Odaszólt
a mellette álló, fekete hajú hajú nőnek.:
- Alhadnagy, kérem, kísérje el a
kislányt és nyugtassa meg. – A nő tisztelgett, majd kézen fogva a kislányt,
elment. Roy ismét beletúrt hajába. Aztán odaszólt a mögötte álló Hawkeye-nek:
- Sebzettet elkapták? – A nő, habár
pontosan tudta a választ, papírjaiba nézett, hogy elrejtse mosolyát: csak ő
tudta, hogy valójában miért jöttek
ide.
- Nem, elmenekült, a társával
együtt, aki nagy valószínűséggel Tim Marcoh volt. – Roy sóhajtott. Csak egy
hamis nyom. Kezdte átérezni, mit éreztek az Elric kölykök Liorban.
Izumi Curtis eközben Dublithban
megsimogatta az előtte álló fekete hajú, világító kék szemű kisfiú fejét.
- Minden rendben lesz, Draco.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése