Szereplők: Draca, Roy, Sebzett, Marcoh doktor, Yoki és May Chang (ha szereplőnek számít, akkor Shao Mae is)
Páros: Nincs, ha nem vesszük annak a May és Shao Mae párosát.
Korhatár: Legyen 12, Roy káromkodása miatt.
Summary: Draca elrablódik Sebzett és csapattársai által, majd összebarátkozik a kvartett legkisebb tagjával, May Changgal. A kislány felfedezi a sárkánykislány titkát...
***
Tovább >>
4. fejezet: Fogságban
Mikor kinyílt az ajtó, a belépő nyakába ugrottam.
- Szia, Roy! – Ez mind szép és jó volt, azzal az egyetlen
problémával, hogy az illető nem Roy volt.
Egy magas, kreol bőrű férfi nézett velem farkasszemet.
Egyszerű barna kabátjának a csuklyája árnyékot vont az arcára, így nem
láthattam a szemét, de megvető, sőt gúnyolódó mosolyát láttam.
- El az utamból, kislány! – Mély hangján élesen tükröződött,
hogy hozzászokott a parancsolgatáshoz. Én pedig ahhoz értek prímán, hogy
figyelmen kívül hagyjam az ilyen arrogáns emberek utasításait, úgyhogy nem
mozdultam.
- Ki vagy te? – kérdeztem a leghűvösebb hangomon, a két szó
közé beékelődni vágyó, nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket visszanyelve. A
férfi megütközve nézett rám, majd elkacagta magát; nevetésétől borsózott a
hátam.
- És te ki vagy? –
Eltűnődtem azon, hogy kell-e nekem válaszolnom, majd arra a következtetésre
jutottam, hogy habár ez itt legnagyobb valószínűséggel egy pitiáner betörő,
azért mégiscsak felnőtt, akivel szemben legalább minimális tiszteletet kell
tanúsítani.
- Draca... Mustang. – Megint az a hátborzongató kacaj. Az
idegen ezután leguggolt hozzám.
- Szóval annak a Mustangnak a rokona vagy. (Író: Hé! Milyen
„annak”? Ezért még kapni fogsz!) Tökéletes. – Ezzel be is fejezve mondandóját,
egyszerűen megragadott a jobb kezével, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy
elvigyen. Élesen felvisítottam, de nem (csak) a félelem miatt, hanem mert ahogy
a bőrömhöz ért a keze, égetően forróvá vált. Ez a reakció meglepte: széles
ívben elhajított, egyenest a falnak. Összeszorítottam a fogam, amikor a hátam
csattant a falon: nem akartam megadni az ismeretlennek azt az örömöt, hogy
felnyögök fájdalmamban, pedig éreztem, hogy valami forró csorog le a nyakamon,
bizonyára a tulajdon vérem. A betörő ezután odalépett hozzám, és mivel a
csuklya lecsúszott a fejéről, láthatóvá vált izzóvörös szeme és fehér haja,
valamint egy X alakú sebhely a homlokán. Pillantásától megborzongtam: látszott
a tekintetén, hogy a céljaiért bármire képes. Valamivel óvatosabban, de nem
lassabban, mint előző alkalommal, felkapott a bal kezével, és egy kint várakozó
kocsihoz vitt. Ott bedobott a hátsó ülésre egy hegyes bajszú xingi mellé, és
beszállt a vezetőülésre. Halkan elkezdett beszélgetni a mellette ülő, feltűnően
torz arcú, ősz hajú férfival, de nem hallottam, miről beszélnek. Aztán a torz
arcú hátraadott egy zsebkendőt a hegyes bajszúnak, ami azt a számra szorította.
Furcsa, szúrós szagot éreztem, és elsötétült a világ.
***
Roy Mustang morgolódva sietett hazafelé: a kocsija elromlott,
és jó ég tudja, meddig lesz szervizben. Amúgy is csapnivaló hangulatát csak
rontotta, hogy a kezében tartott súlyos nejlonszatyor (Író: Nem érdekel, hogy
még nem találták fel! Van, és kész!) minden lépésnél nekiütődött a combjának.
Fél kilenc van, nem tudott előbb elszabadulni. „Vajon Draca jól van? Nem
kellett volna egyedül hagynom abban a nagy házban”, tűnődött, s csak akkor
eszmélt fel gondolataiból, amikor az ajtó elé ért. Megrémült a látványtól: az
ajtó tárva-nyitva, s a szemközti falon egy kis, de jól látható vérfolt. Remegni
kezdett, s szatyrát kiejtve a kezéből rohant be.
- Draca! Hol vagy, Draca? – Körberohant a házban, s miután
megbizonyosodott róla, hogy a kislány kámforrá vált, kimerülten rogyott le a
konyhában egy székre.
- Az Isten b*ssza meg, hogy lehettem ilyen hülye? – Még
néhány nem túl szép kifejezéssel illette magát, majd a telefonhoz ment, és
tárcsázta a rendőrséget, hogy bejelentse „unokahúga” eltűnését.
***
Mikor Draca felébredt, egy kis kunyhóban volt a centrali
szegénynegyedben, keze és lába meg volt kötve. Előtte a már ismerős arcok, és
még egy, nagyjából vele egyidős xingi kislányé, egy fekete-fehér, macskának
kinéző állattal, aki épp őt figyelte. Draca akaratlanul is hátrahőkölt a macska
arckifejezésétől, nem kevésbé meglepődött a kislány vizslató tekintete láttán.
Az, mikor észrevette, hogy felébredt, hátrakiáltott:
- Felébredt! – Az éles hang hallatán megfájdult a feje: az
orrában még mindig érezte a szúrós szagot. Ekkor az ismeretlen, X-sebhelyes
férfi guggolt elé.
- Egy ideig itt maradsz, ha jól viseled magad, nem lesz semmi
probléma. De ha gondot okozol... – Felemelte ökölbe szorított jobbját, és Draca
akaratlanul elvigyorodott a kötés láttán, de nem látta tanácsosnak pimaszkodni,
elvégre a markában volt. De a férfi még nem fejezte be: széles ívben mutatott
körbe a kunyhóban.
- Ők itt May Chang, Marcoh doktor és Yoki. Ők lesznek az
őreid.
- És mi a te neved?
– vágott közbe a kislány. A férfi elkomorodott egy pillanatra, majd felállt és
hátat fordítva a lánykának kiment a kunyhóból.
- Szólíts Sebzettnek – mondta az ajtóból visszafordulva, majd
távozott. Draca hirtelen érezte, hogy kioldódnak a kötelékei. Óvatosan
megmozgatta a tagjait, majd nem törődve az elszorított végtagjaiba áradó
zsibbadással, felállt. Nyújtózkodott egyet – hallotta a csontjai ropogását –
majd elindult, egyelőre cél nélkül. A May Changnak nevezett kislány azonban
útját állta.
- Nem mész te sehová!
Sebzett megbízott minket, hogy vigyázzunk rád, és ha már Yoki meg Marcoh úr nem
képesek erre, – itt a két mélyen alvó nevezett felé bökött a fejével – akkor
majd mi elvégezzük a feladatot!
- Mi? – visszhangozta csodálkozva a kislány. May erre a
vállán figyelő macskára mutatott.
- Én és Shao Mae. Mi ketten elválaszthatatlanok vagyunk. –
Draca kinyújtotta a kezét az állatka felé, azzal a szándékkal, hogy
megsimogassa, de Shao Mae fura, visításszerű hangot adva beleharapott a lány
ujját. Az sziszegve kapta szájába sebesült hüvelykjét, közben csúnyán nézett a
kárörvendően vigyorgó jószágra.
- Szép kis macskád van, mondhatom. – A lány sértődötten
nézett rá, miközben háziállata fejét simogatta.
- Shao Mae nem macska! Ő egy óriáspanda! Három éve találtam betegen, talán attól maradt szegény
ilyen kicsi. Meggyógyítottam, és attól kezdve a legjobb barátok lettünk. –
Draca az érdekes történet hallatán még a fájdalmáról is elfeledkezett, és ujját
hevenyészve ruhájába törölve megint a panda felé közelítette kezét. A kisállat
most elfogadta az érintést, de May Chang egészen más dologtól csodálkozott.
- Máris begyógyult az ujjad? Mutasd! – Azzal olyan gyorsan
rántotta a szeme elé az ominózus ujjat, hogy Draca kibillent az egyensúlyából,
és ráesett a lányra. Mindketten elterültek, majd szinte egyszerre pattantak
föl, de Mae Chang tekintete hirtelen Draca mellkasára szegeződött, pontosabban
a mellkasán lógó medálra. Lassan előrenyújtotta a kezét, és megcirógatta a
pikkelyt, majd izgatottan felkiáltott:
- Ez egy valódi sárkánypikkely! Honnan szerezted? – Fekete
szeme hirtelen gyanakodva pillantott a lányra. – Várjunk csak. Sebzett azt
mondta, hogy Draca a neved. Draca... Draco... Vagyis – szegezte vádlón a
mutatóujját a döbbent kislányra – te egy sárkány
vagy, ugye?
Draca halkan, szinte suttogva mondta:
- Igen, az vagyok. De kérlek, ne mondd el senkinek! Bár
úgysem hinnének neked. De ne fedj fel! – Mae Chang nagyot nyelt, majd
bólintott, és kezet nyújtott a lánynak. Az viszonozta.
- Legyen ez a közös titkunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése