Fandom: Hetalia
Karakterek: Anglia, Spanyolország
Páros: Nincs.
Figyelmeztetés: Nope~
Summa summarum: Anglia és Spanyolország harcolnak a Tengerek Ura címért.
***
Tovább>>
Egymással szemben álltak a hajón, tekintetük az erős hullámzás dacára sem szakadt el a másikétól, az azonnali vereséget jelentett volna. És egyikük sem akarta feladni.
- Na mi lesz? – cukkolta a
másikat Arthur. – Fogd fel, Antonio. Nem vagy többé a tengerek ura.
- Egy tengerentúli kölyök
elrabolja tőlem az oly sok éven át birtokolt címemet? Kérlek, ne röhögtess. –
Spanyolország felnevetett, de hangja erőltetett volt, ahogy végigmérte a
szőkét. Nem is annyira kölyök...
- Mi az, szúrja a szemed, hogy az
én kalózom, Drake küldte a tenger fenekére a drágalátos flottádat? –
Spanyolország keze kardja markolatára csúszott, de egyelőre higgadtan
válaszolt:
- Miről beszélsz? Az a nyomorult
privatér már halott, kár, hogy nem láttam lógni, pedig megérdemelte volna. Az
Armada pedig él, amíg van fa és van ember hazámban. De te, kis suhanc,
nemsokára...
Anglia előbb vesztette el a
fejét, és kardját előrántva ugrott át a másik hajóra, hogy belefojtsa a szót
ellenfelébe. Ádáz csata dúlt a villámok fényében, a mennydörgések egybeolvadtak
a vas csattogásával, ami, ahogy a két ország minden feszültségét pengéjébe
vezette, egyre inkább a fém folyamatos sikoltozásának hallatszott. Aztán
Antonio egy ügyes döféssel hátrébb kényszerítette ellenfelét, majd egy körkörös
vágással a karját célozta. Ám az angol résen volt, és hirtelen oldalra
vetődött, hogy a másik háta mögött egyenesedjen ki. Antonio szemei
körbevillantak, az egymásnak feszülő pengék ismét felkiáltottak. De
Spanyolország tudta, még egy-két lépés hátra, és a korlátnak szorul háta,
gyakorlatilag védtelenné válva Anglia csapásai elől. Inkább előrébb futott, a
hajó elején pedig megpördülve fogadta a sikló pengét. Lassan elindult körbe,
kardjaik egymást próbálták eltolni, egy rossz mozdulat, és a vesztes lezuhan a
háborgó tengerbe. A két zöld szempár ismét egymásba kapcsolódott, a tét – a
Tengerek Ura cím – mindkettőjüket megrészegítette, vegytiszta gyűlölet égett
bennük a másik vesztére áhítozva. Kardjaik szintén vért áhítva sikoltottak, de
hangjukat elnyomta a mennydörgés és a hullámok hangja. Percekig tartott ez
erőpróba, érezték, hogy nemsokára eldől a harc, ám ebben a pillanatban az
árbocba csapott a mennykő, teljes egészében kettéhasítva azt. A tüzet nem tudta
eloltani az eső, percek kérdése csupán, de még lángolt a két darab. Az egyik
aztán nagy robajjal eldőlt, egyenesen a küzdő felek felé, az utolsó pillanatban
ugrottak el. Most már nem kezdhették újra a csatakozást, fáradtak voltak, majd'
megfagytak, ráadásul a hajó sérülése mindkettejüknek Isten szándékának lenyomatát
jelentette (A/N: ne feledjük, abban az időben a katolikus és anglikán hit aranykorát
élte!). Arthur győzedelmes vigyorral szökkent át saját hajójára, Antonio még
nézte, ahogy alakja az esőfüggönybe foszlik, aztán vállát leeresztve, kardját
hüvelyébe lökve fordult meg, hogy parancsokat osztogasson a legénységnek.
Mindketten tudták: a Tengerek Ura cím immár Angliáé.
Ígértem egy történelmes-kalózos
szöszt pirates4ever-nek, íme, itt van.
~Vievin, 2013. július 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése