Az én Mary Sue-m

Fandom: Hetalia
Szereplők: Kanada, Dél-Olaszország, említés szintjén Mary Sue*
Páros: LoviCana
Figyelmeztetés: Vattahegyek, embertelenül fluff.

*: Mary Sue a Trekkie's Tale c. könyv főszereplője, tágabb értelmezésben a szinte idegesítően tökéletes (szuperkedves, szuperjó, szuperbecsületes, mellé szupererős és szuperbátor, stb.) karakterek gyűjtőneve. Gémer berkes megfelelője az OP.

Összegzés: Kanada egy könyvet olvasva elcsügged saját tökéletlenségén, de Lovino ott van, hogy megvigasztalja.
***
Tovább>>

Kanada ült a díványon, néha-néha felém pillantva könyvéből, mit csinálok éppen. Én éppen rajzoltam. Igaz, nem megy olyan jól, mint Északnak, de azért látszik, hogy olasz vagyok. (Csak az a nagyon idióta Spanyolország rontotta el kicsit az ízlésemet.) Egy idő után egyre inkább rá fordítottam a figyelmemet, teljesen megfeledkezve az ölemben tartott rajztábláról. Egyszer csak felsóhajtott, maga mellé hajítva a könyvet hajtotta le a fejét.

- Mi az, Matteo? – kérdeztem, ő megrázta a fejét.

- Semmi, csak a a Trekkie’s Tale-t olvastam.

- És azzal mi a baj? – szegeztem neki a kérdést. – Tudtommal jó könyv, és amúgy is imádsz olvasni, nem?

- De, de. Csak... – Megint sóhajtott. Ez az, amit szeretek benne, nem olyan idegesítően optimista, mint az az idegesítő Észak vagy a többi európai ország. Meg kedves, figyelmes...

Azonnal leállítottam a gondolatmenetemet, amint észrevettem az arcomon felkúszó forróságot. A francba, még mindig képes vagyok elpirulni, amikor rá gondolok. Spanyolország szerint néha a közelében olyan vagyok, mint egy paradicsom.

- Szóval, mi bajod a könyvvel? – szólaltam meg újra, ő megrázta a fejét.

- A főszereplő, Mary Sue... Olyan tökéletes. Mindenből kitűnő, mindenhez ért, kedves, mindenki szereti. Ettől csak még tökéletlenebbnek érzem magam. Én semmiben sem vagyok jó. – Az utolsó mondatnál a hangja már motyogássá halkult, én nem bírtam tovább nézni, odaültem mellé.

- A rohadt életbe, nem vagy tökéletlen! Te vagy az én Mary Sue-m! – kiáltottam, és megcsókoltam. Ő csak nevetett, és amikor elváltunk, megsimogatta a fejem.

- Ezt imádom benned, mindig képes vagy jókedvre hangolni. Naa, ne pirulj annyira...

~Vievin, 2013. szeptember 26.