Karakterek: Roy, Riza, egy levél szintjén Maria Ross, Draca, és egy új karakter: Shiara Miku.
Páros: Nincs.
Figyelmeztetés: Öhm... Egy sárkányista (???) szertartás lehet, hogy bökni fogja a hívők lelkét, nekik javaslom, ugorják át az azt taglaló részletet, a bemenet ott van az elején, a kimenet pedig többször is szerepelni fog. A közbeeső dolog pedig leírható az alkímia szóval, úgyhogy nem fogtok sokról lemaradni.
Summary: Roy kapott egy levelet Maria Rosstól, amire sajnos nem tud válaszolni, Draca pedig ismét emberi alakot ölt egy Shen-Long rendi kolostorban. Egy új OC (az eredeti történetben nem szereplő karakter) is felbukkan.
***
Tovább >>
8. fejezet
- Egy levél Maria Rosstól. Igencsak furcsa dolgokat ír benne.
Roy kíváncsian vette át az iratot, de úgy döntött, későbbre
halasztja. A zsebébe süllyesztve a levelet rámosolygott, majd a nővel az
oldalán kiment a teremből. Valami furcsát érzett: mintha minden rendben lenne, és
nem lenne semmi zavaró a világon. Rég érzett ilyet, még az ishbali háború
előtt. Az a borzalmas mészárlás... Önkéntelenül összeborzongott az emlék
hatására, s a mellette lépegető Riza észrevette ezt.
- Valami gond van, uram? – Roy megrázta a fejét, elhessegette
a rossz emlékeket, s emlékeztette magát, hogy már vége, és béke van.
- Semmi, főhadnagy. – Mivel munkaidejének már vége volt,
hazament, és a könyvtárában lévő kandalló mellett olvasta el Maria Ross
levelét.
„Tisztelt Mustang
ezredes!
Szerencsésen megérkeztem
Xingbe, azonban egy furcsa dolog történt az út során. Összeakadtam egy sárkány
nevezetű élőlénnyel, és magammal vittem Xingbe, egy Shen-Long rendi kolostorba.
Egy Shiara Miku nevű papnőjelölt vizsgálta meg a sárkányt, majd egy nevet
mondott, a magáét. Aztán elszelelt a sárkánnyal. Nem akarok tolakodó lenni, de
mi köze van önnek a lényhez?
Maria Ross.”
Roy sóhajtva vett elő egy levélpapírt, és nagy vonalakban
levázolta a történetet a nőnek. Borítékba tette, de a címzésnél megakadt. A
levélen, amit kapott, nem volt rajta a feladó címe, támpontja nincs, úgyhogy
Ross még várhat egy kicsit a válaszra. Megpiszkálta a tüzet, és észrevette a
kandalló mellett a titkos könyv-dobozát. Draca megnézte a tartalmát? Forróság
öntötte el az arcát, miközben átkutatta a tartalmát, hogy nem hiányzik-e
valami. Mikor látta, hogy minden megvan, megkönnyebbülten sóhajtott fel. Ez a
doboz az ő rossz emlékeinek temetője volt, s nem akarta, hogy más is lássa,
ezért rejtette könyv-köntösbe, ezért tette a lehető legelérhetetlenebb helyre.
És a kislány pont ezt pécézte ki magának, hogy elolvassa. Talán véletlen...?
Hiszen a negyed medál sárkányemlék... Megrázta a fejét. Honnan szedi az ilyen
hülyeségeket? Nevetséges. Egyszerűen nevetséges. Észre sem vette az arcán
lecsorduló könnyeket.
Draca nyugtalanul toporgott a kis oltáron, próbálva
kitalálni, mi fog történni. Még mindig idegesítette, hogy az a fehér kimonós
lány állandóan leborul előtte, habár tudta, hogy itt Keleten a fajtája nagy
tiszteletnek örvend. Ráadásul Guineverének nyomát sem találta, helyette egy
fekete hajú nő elvitte magával. Viszont az alkímiás könyv szerint mindenki a
feláldozott dologgal egyenértékű dolgot kap. Ő feladta a kutatást a legendás
sárkány után, tehát valami tényleg nagyot
kellene kapnia cserébe, ha igaz az egyenértékűség törvénye. Aztán látta a lányt
bejönni. Ha minden igaz, a neve Shiara Miku, így mutatkozott be a fekete hajú
nőnek. Végignézett rajta: sápadt bőr, fehér kimonó piros övvel, és egy
befáslizott kard a hátán. A haja vállig ér, és annyira fekete, hogy már
sötétkékbe hajlik. A szeme smaragdzöld.
Amikor bejött, már akkor feltűnt, hogy a keze a háta mögött
van. Ösztönösen elhúzódtam előle, mert aki nem mutatja, mi van a kezében, és
egy penge van a hátára rögzítve, nem túl megbízható. Azonban amikor előrehozta
a kezét, kíváncsian kocogtam előre: a dugdosott tárgy egy kristálygömb volt,
alig tenyérnyi méretű, és egy kréta. Letessékelt az oltárról, majd elkezdett a
krétával valami kört rajzolni. Meglepődtem: egy transzmutációs kör volt, habár elég
egyszerű: egy ötágú csillag, minden csúcsából egy vonal indult ki, amik középen
találkoztak. Miku középre, a vonalak találkozásához tette a kristálygömböt, és
a tetejére egy fémes fényű zöld pikkelyt, arra pedig, mint valami tálcára, egy
vörös színű, áttetsző követ. Magához hívott, és elmagyarázta, hogy csak egy
csepp véremre lesz szükség, ezért hagytam, hogy egy kis ezüstpengével sebet
ejtsen rajtam. Vörös véremben egy-két apró arany erecske volt, meg egy egészen
kevés halványlila, pont olyan színű, mint a pikkelyeim. A vért a vörös kőre cseppentette, majd megtörölte és
eltette kését. Halkan kántálni kezdett, összecsapta a tenyerét és a kör szélére
tette őket. Kék szikrák röppentek ki a fehér vonalakból, és mikor a folyamat
véget ért, egy vörös és gyémántfényű, zöld színű pikkely feküdt ott, ahol a kör
közepe volt, csak a krétával húzott vonalak egyszerűen eltűntek. Miku
gyönyörködve emelte föl a tárgyat, aztán lassan, óvatosan elkezdte kifúrni a
felső részét. Mikor végzett, elővett egy vékony, de erős bőrszíjat, és
belefűzte, majd a sárkány nyakába akasztotta a pikkelyt. Draca érezte a különös
bizsergést, ahogy emberré alakul, de most a változás zenéjében ott volt egy
gonosz felhang. A kislány ezt nem tudta mire vélni, de úgy gondolta, rosszul
hallotta, és megfeledkezett az egészről.
Most, mivel egy másik pikkely adta emberalakját, máshogyan
nézett ki. A haja hullámos, színe fehérbe hajló halványlila, lapockáját
verdeste, a bőre sápadtabb, de így is külön válik a piros övű, hószínű
kimonótól, amit viselt. Meztelen talpát szinte égette a hideg kőpadló, de hamar
megszokta, és nem panaszkodott, elvégre a kolostor papnői nap mint nap ezen a
padlón járnak, mezítláb. Csak a szeme nem változott, a vidám fényű lila szempár
ugyanolyan maradt. Ahogy nyújtózott egyet, Miku bámulattal nézte, majd átadott
neki egy fehér szalagot, hogy kösse föl a haját. Draca nem igazán tudott mit
kezdeni vele: világéletében hajgumit hordott. A papnőtanonc elnézte egy darabig
a lány szerencsétlenkedését, majd nevetve megkerülte.
- Várj, fölkötöm neked. – Gyorsan és ügyesen megcsinálta a
haját, látszott rajta, hogy van benne gyakorlata. Mikor végzett, végigsimított
azon az egy-két tincsen, amit direkt hagyott ki a copfból, és észrevétlenül
kihúzott egy hajszálat, majd tenyerébe rejtve kincsét felvezette Dracát a
szobájába, közben elmagyarázta, hogy egy ideig úgy kell viselkednie, mintha
maga is papnőtanonc volna, különben lebukik, és akkor... Nem fejezte be a
mondatot, de a lány megértette a célzást. Neki küldetése van, és nem állíthatja
meg olyasmi, mint egy kolostorra való lelkes hívő. Miközben Miku a faajtóval
bíbelődött – nem volt zár, hogy nyitottabbak legyenek a lakói, de a fölsőbb
szinteken gyakran beszorultak az ajtók – a kimonója alá csúsztatta a pikkelyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése